Leírás
Az Amstrad CPC 464 az egyik legsikeresebb home computer volt Ny-Európában. 1984 és 1990 között több, mint 2 millió pédányt adtak el belőle. Átlagos tulajdonságai (amik hasonlóak a ZX Spectruméhoz és kevésbé érdekesek, mint a Commodore 64 vagy az Atari XL/XE sorozaté) vagy gyengeségei (a videomemória felépítése vagy a 3″-os floppy formátum) ellenére nagyon népszerű volt relatíve alacsony ára és érdekes értékesítési koncepciója miatt: valamennyi perifériát együtt értékesítettek (mint korábban a Commodore PET esetében): alapgép+billentyűzet, kazettás magnó, monitor (FF, zöld vagy színes) egy csomagban.
Nagyszámú programot és perifériát fejlesztettek ki ehhez a gépcsaládhoz. Futott rajta az AmsDos, ami teljesen basic-be volt ágyazva és a | karakterrel kezdődő ún. RSX parancsokon keresztül volt elérhető, bár lemezt formázni ezzel nem lehetett, ahhoz külön programra volt szükség. A CPC család futtatni tudta a CP/M 2.2 v. 3.0 operációs rendszert is külső floppy egységgel. Számos kiváló CP/M szotvert adaptáltak Amstrad CPC-re. Míg az AmsDos csak az Amstrad-féle 3″-os floppyt tudta kezelni, addig a CP/M bármilyen, a piacon kapható floppy meghajtóval együtt tudott működni. A CP/M nagyon jó volt az MS-DOS-hoz viszonyítva is, bár csak 8-bites volt. Érdekesség volt még, hogy mivel a Z80 lefelé kompatibilis volt a 8080 processzorral és ezért a 8-bites CP/M változtatás nélkül futott rajta. De assembly nyelvű programozás közben a 8080 utasításkészletét kellett használni, ami a Z80-étól eltérő mnemonic készletet használt.
A CPC 464 esetében kb. 42 kB volt a tényleges felhasználói memória, a videomemória és a ROM ugyanazokhoz a memóriacímekhez voltak hozzárendelve és egy speciális chip lapozott automatikusan.
Az első CPC prototípus a 6502-es processzor köré épült és tervezőitől az Arnold becenevet kapta. Fejlesztése során azonban áttértek a Zilog Z80-ra és a közvélemény már az új nevet, az Arnold kifordításaként kapott ROLAND nevet ismerte meg és ezt használta több CPC szoftver a gépre való hivatkozásként (pl. Player 1 vs. Roland). Néhány hónappal később elkészült a beépített floppy meghajtóval rendelkező CPC 664 is.
A CPC gépek a Locomotive Basic-et használták, ami meglepően gyors volt a kor többi basic-éhez képest és még megszakításokat is tudott kezelni, így reagálni lehetett a basic interpreterre átadott hardver megszakításokra. Ezáltal multitasking alkalmazásokra hasonlító programokat is lehetett basic-ben írni. A CPC gépekre volt egy MAXAM nevű ROM modul beépített editorral, assemblerrel és disassemblerrel, aminek segítségével könnyedén lehetett basic és assembly kevert nyelvű programokat írni. (Ennél már csak az lett volna jobb, ha eleve a Locomotive Basic tudta volna a basic-et és az assembly-t keverni, mint ahogy a BBC Microcomputer tette.)
A ROM-nak a beépített magnóra vonatkozó rutinjai változó baud rate (átviteli sebesség) paramétereket tudtak kezelni és lehetséges volt 19200 baud-os, vagy még ennél is magasabb sebességgel tárolni a programokat. Ez azonban beolvasási hibákhoz vezetett, ami főleg a két magnó összekötésével készült másolatoknál jött elő, ezáltal másvédelmi célokat is szolgált.
Lássuk hát a CPC 464 konkrét műszaki adatait:
CPU: Zilog Z80, 3.3 MHz
ROM: 32 kB
Video RAM: 16 kB
RAM: 64 kB (ebből user RAM: 42 kB)
Basic: Locomotive Basic
Billentyűzet: QWERTY kemény gombos, numerikus billentyűkkel és nyilakkal (állítólag jobb minőségű volt, mint a C64-é)
Színek száma: 27 színű paletta
Képernyő üzemmódok:
Karakteres felbontásban:
Mode 0: 20×25 karakter 16 színnel
Mode 1: 40×25 karakter 4 színnel
Mode 2: 80×25 karakter 2 színnel
Grafikus felbontásban:
Mode 0: 160×200 16 színnel (C64 MultiColor, csak nagyobb palettával)
Mode 1: 320×200 4 színnel (C64 HiRes felbontás, csak korlátozott számú színnel)
Mode 2: 640×200 2 színnel
Hang: AY-3-8912 chip, 3 csatorna/8 oktáv +1 zajcsatorna.
I/O portok:
Printer port
Bus port
1 joystic port (adapterrel ketté lehetett osztani)
Külső floppy port
DIN monitor port csak Amstrad monitorhoz
Fejhallgató/sztereó kimenet jack aljzat
Beépített meghajtó: kazettás magnó
Op rendszer: AmsDos vagy CP/M
Tápellátás: DC 5 V (a tápegység a monitorban volt)
Megjelenítő: fekete-fehér, zöld vagy színes monitor
Később lehetett kapni hozzá RF modulátort, hogy normál tévére is rá lehessen kötni (mint az Amigákhoz)
A spanyol piacon értékesített CPC 464-gyel trükközni kellett egy kicsit, mivel volt egy olyan spanyol törvény, amely szerint 64 kB-ig minden számítógépnek tartalmaznia kellett a spéci spanyol karaktereket mind a billentyűzetén, mind a ROM karakterkészletében (ñ, ¿, fordított felkiáltójel, stb.), különben büntetővámmal sútották a gépet. Ennek kicselezésére fejlesztették ki a CPC 472-t, amibe beleforrasztottak egy +8 kB RAM-ot tartalmazó bővítést, ezáltal a gép hivatalosan 74 kB-os lett. Azonban ezt a memóriát már nem tudta használni, mivel gyakorlatilag semmihez sem kapcsolódott, meg lapozni kellett volna, mivel a 8 bites processzorok egyszerre csak 64 kB-ot tudnak megcímezni (a 8 biten ábrázolható legnagyobb egész szám a 65535). Később már rendes, spanyol billentyűzettel ellátok gépek is piacra kerültek. A törvényt egy idő után megváltoztatták, így már nem kellett többet variálni. Mindemellett a 472-es típus nagyon ritka, sok gyűjtő álma.
1985 júniusában jelent meg a CPC 664-es géptípus, a design szinte ugyanaz, mint a 464-é volt, csak a beépített magnót egy 3″-os, 180 kB/oldal adatsűrűségű floppy meghajtó váltotta fel. A floppy ugyanaz a DDI-1 típus volt, amit korábban a 464 mellé külső meghajtóként is árultak.
Röviddel ezután piacra dobták a CPC 6128-at is, de először csak az amerikai piacra. Az új gépben már összesen 128 kB RAM volt lapozásos technikával, megjelenésre picit komolyabb, de szinte ugyanaz, mint a 664. A kezdeti tagadás ellenére Ny-Európában is piacra dobták a CPC 6128-at, ugyanolyan áron, mint a kifuttatott 664-et, ez egy kissé bosszantotta azokat a tulajokat, akik komplett 664-es konfigba fektettek nem sokkal korábban. A 6128 mellé már CP/M Plust adtak egy csomagban (GSX grafikus kiterjesztéssel), amivel az Amstrad új gépe egy széles körben alkalmazhetó olcsó számítógép lett.
A CPC termékcsalád utolsó modelljei a 464 Plus és a 6128 Plus modellek voltak, amiket egyszerre dobtak piacra 1990-ben. A CPC betűjelet egy francia céggel való jogi vita után elhagyták. Ez a fejlesztés azonban túl kevés volt, túl későn. Az Amstrad megpróbálta meghosszabbítani a 8-bites számítógépeinek élethosszát, miközben komoly verseny volt már a 16-bites piacon (Amiga, Atari ST). A Plus sorozat nem is volt 100%-ban kompatibilis az eredeti CPC modellekkel, számos újdonságot tartalmazott, pl. cartridge portot, DMA-t az AY hangchip számára, hardver scroll-t, programozható megszakításokat, 16 nagyítható hardver sprite-ot saját 15 színű palettával, 4096 színű teljes palettát és vadiúj gépházat, ami erősen hasonlított a 16 bites Amiga és Atari gépekére. Míg az Amstrad Plus gépek a legjobbak között voltak a tömegpiacra szánt 8-bitesek között, korai halált haltak a 16-bites éra kellős közepén.
A Plus sorozatot kihozták konzol verzióban is GX4000 néven, de ez sem állta meg a helyét a már 16 bites konzolok mellett. Nem sokkal piacra kerülése után az ára egy nagyot zuhant és 20 fontért dobálták az érdeklődők után, mert a kereskedők próbáltak szabadulni a készleteiktől. Végülis ugyanaz lett a sorsa, mint a sokkal gyengébb, mintaként szolgáló Commodore 64 GS-é.
Összességében nézve azért az Amstrad CPC sorozat sikeres volt. Bár soha nem ért el olyan univerzális státuszt, mint a C64 vagy a szerény Spectrum sorozat, a CPC gépek keresettek voltak és vezető pozíciót értek el számos országban. Nagyon népszerűek voltak az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Görögországban, Ausztráliában és Schneider márkanév alatt Németországban, hogy csak néhányat említsünk.
Az Amstrad egy elektronikai cég, amelyet Sir Alan Michael Sugar alapított az angliai Brentwoodban, 1968-ban. Az Amstrad név az Alan M. Sugar Trading összevonásának eredménye. Az 1960-as és 70-es években alacsony árú hifi, autóhifi és tévékészülékeket gyártottak, később sztereó erősítőket deckeket és tunereket, majd videomagnókat is. 1980-ban belépett a londoni tőzsdére és a 80-as évek elején évente megduplázta a cég méretét. 1984-ben megkezdte saját home computereinek piacra dobását is, megpróbálva egy szeletet kihasítani a Commodore és a Sinclair elől a virágzó piacból az Amstrad CPC készülékcsaláddal. A CPC 464 típust először az Egyesült királyságban, Franciaországban, Ausztráliában, Új Zélandon, Németországban, Spanyolországban és Olaszországban mutatták be, amit később a CPC 664 és a CPC 6128 modellek követtek, majd 1990-ben ezeknek a “Plus” variánsai is megjelentek, némi funkcionális többlettudással. A CPC gépeket licensz alapján a ny-német Schneider is gyártotta és forgalmazta saját neve alatt a német nyelvterület országaiban. 1985-ben mutatták be az Amstrad PCW számítógépcsaládot, amely elsősorban szövegszerkesztő volt nyomtatóval együtt. Ezek a gépek CP/M operációs rendszert is futtattak. Az Amstrad Amsoft divíziója látta el az Amstrad gépeit szoftverrel és fogyóeszközökkel.
1986 ápr. 7-én az Amstrad bejelentette, hogy megvásárolta a Sinclair Research Ltd-től a meglévő és jövőbeni Sinclair számítógépek gyártásának és értékesítésének egész világra kiterjedő jogát a márkanévvel és a szellemi tulajdonjogokkal együtt 5 millió fontért. Az raktáron álló ZX Spectrumok és Sinclair QL-ek eladásából önmagában több bevétele származott, mint ez az 5 millió fontos vételár. Megkezdték a Spectrum új verzióinak a piacra dobását: a ZX Spectrum +2 -t, aminek a Spectrum 128+ volt az alapja, csak beépített magnóval (a CPC 464 mintájára), majd a következő évben a ZX Spectrum +3 -t az Amstrad gépekben is használt, beépített 3″-os floppy meghajtóval (a CPC 664 és 6128 mintájára).
A 80-as évek közepétől kezdve az Amstrad MS-DOS és Windows alapú, megfizethető árú számítógépeket is gyártott, amelyek közül az első a PC1512 volt 1986-tól kezdve, ami annyira sikeres lett, hogy a ny-európai számítógép piacból több, mint 25%-os részesedést szerzett. 1988-ban megpróbálta az első alacsony árú hordozható számítógépét piacra dobni a PPC512, majd 640 modelleket, egy évvel megelőzve a Microsoft Portable-t. Az Amstrad utolsó próbálkozása a Sinclair márkanévvel egy saját kompakt desktop PC volt, az Amstrad PPC512 alapján a Sinclair PC200, majd az Amstrad PC1512 alapján a Sinclair PC500 volt. Az Amstrad második generációs PC-i a PC2000 sorozat 1989-ben jelent meg. Az első készülékeket a beépített Seagate winyók hibája miatt vissza kellett hívni és WD-kre cserélni. A rossz sajtó miatt azonban a cég elveszítette vezető helyét a ny-európai PC piacon. A 90-es évek elején asztali gépek helyett hordozható PC-kkel és a GX4000 játékkonzollal próbálkoztak, ez utóbbi ötlete a Commodore C64 Game Systemből jött. A CPC 464 Plus alapú konzol teljes piaci bukás volt, mert még a 8-bites technológián alapult az akkor piacvazető Sega Mega Drive és Super Nintendo 16-bites konzoljaival szemben. 1993-ban az Amstrad elkezdte licensz alapján gyártani a Sega TeraDrive hoz hasonló rendszerét Amstad MegaPC néven, hogy megpróbálja imázsát visszanyerni a játékpiacon. Ez a gép viszont a magas ára miatt nem hozta a várt sikert. Ugyanebben az évben jött ki az Amstrad PenPad is, pár héttel a hasonló Apple Newton előtt. Ez a gép teljes bukás lett több műszaki és használhatósági problémája miatt. Ezek után a cég a számítógépek helyett a kommunikációs technológiára kezdett összpontosítani, megvásárolt több telekommunikációs céget, pl. a Betacom-ot, a Dancall Telecom-ot, a Viglen Computers-t és a Dataflex Design Communication-t a 90-es évek első felében. 1989-től az Amstrad lett az egyik legnagyobb beltéri egység szállítója a brit Sky műholdas tévétársaságnak, analóg és digitális boxaival, majd Sky+ digitális video recorderével. 1997-ben az akkori Amstrad Plc-t megszüntették, részvényeit felosztották a Viglen és a Betacom között. Ezután a Betacom Plc-t átnevezték Amstrad Plc-re. Ugyanebben az évben az Amstrad megkezdte beltéri egységek szállításást az ausztrál Foxtel, majd 2004-ben az olasz Sky Italia tévétársaságok számára. 2000-ben a cég megjelentette első kombinált telefon és e-mail készülékeit E-m@iler néven. ezt követte 2002-ben az E-m@iler Plus, majd 2004-ben az E3 Videophone. Az Amstrad E-m@iler üzletét egy Amserve Ltd. nevű külön cég bonyolítja, amelyből 89.8% az Amstradé, 10.2% a DSG International Plc (korábban Dixons Plc) tulajdona. 2007-ben a céget 125 millió fontért átvette a BSkyB (British Sky Broadcasting), amely addig az Amstrad legnagyobb vásárlója volt. 2008 július 2-án Sir Alan visszavonult, amit már a 2007-es BSkyB átvétel óta tervezett.
https://avx.hu/forum/viewtopic.php?f=3&t=12410&start=825
